Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lisa

Nehéz csupán néhány szóba beköltöztetni egy olyan jelenséget ki maga sem szereti a korlátokat. Emberek, érzések, hangulatok,  tér és idő, egyszóval a külvilág. Ez az ő élete!  Írásai és egyénisége pedig megmutatja hogyan is látta ő a saját külvilágát.

 

dscf5100.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

S íme egy novellája:

 

Papírhuszár

 Vannak percek, amikor az ember visszagondol a múltjára. Egészen csecsemőkoráig. Azokba az időkbe, mikor mosolygott a világra. Mikor még bármire nézett tiszta lapot látott. Látta magát a tárgyat, eseményt, embert. Idővel azonban ezek a képek elhalványultak. Változtak. Együtt a csecsemővel. A lénnyel, aki világrajövetelénél, már felkészült a harcra. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de remélte valaki majd vigyázni fog rá, és remélte, lesz majd, aki segít. Lesz majd, ki elmagyarázza, mi hogyan működik, mi hogyan árulja el a titkát. Ám mégsem biztos, hogy magyarázatra van szükség. Nem lehet, hogy a magyarázat éppen az, melytől minden ember ugyan az lesz? Ostoba papok vezetik a csecsemőt, s közben olyanná alakítják, melyet mindvégig tiltottak tőle.

A szemfedő felnyílik korán reggel. Rápillant selymes bőrére, lábszárára, kezére, mellére. Majd az ablakra pillant. Aztán az órára. Kitakarózik, felöltözik. Csendben. Kipillant óvatosan az ajtón, kimegy, lezuhanyozik. Léptei olykor megbicsaklanak. Szeme egy pontot fürkész folyamatosan. Egész úton csak magába néz. Érzi, hogy valamit nem vett magára, vagy éppen hogy, le nem vett valamit. Talán magán hagyta az álmok illatát, mely a tusfürdőn keresztül is követeli helyét a selymes bőr nyújtotta biztonságban… megtanulta, mit hogyan kell csinálni. Tudja, hogy néz ki a busz, amire fel kell szállni, a bérlet, ami nélkül nem engedik utazni. Tudja, hogyan kell viselkedni, mit kell mondani, hogyan kell mosolyogni, érezni. Mit kell hallani, és ízlelni, s azt is mikor lépi át a határt, amit már ő csinál és nem a tanulmányok. Persze néha semmi nem jelent nagyobb izgalmat, mint ezeket a tökélyre fejleszteni, és az orruknál fogva vezetni azokat, kik még sötétebbek, mint az egykori papok voltak. Amikor egy felnőttnek mondott embert, kijátszva nevet valaki teljes torkaszakadtából, kárörvendően. Mikor az alábecsült hangya hordja el az elefánt testét, úgy érzi magát mindkét fél. S aki még nem élte át, az fél. Tudja mire képes a hangya. A többség dönt! És most döntött. Véget vet a demokrácia csodás érzésének, és ő uralja az érzelmeit, a testét, a döntéseit, a hangulatait, a jövőjét, a nyelvét, az eszét, melytől néha az oroszlán is fél, s melynek erejét mindenki elismeri, és próbálja elnyomni, nehogy ellene fordítsa. Nem akar támadni, de elég volt a védekezésből is. Nem kell már értenie, miért tanítják meg arra, hogyan érezzen, ha rálép egy aknára, s nem kell értenie, a papja miért nem tesz úgy. Túl fogja élni a holnapot, majd az éjszakát is. Látni fogja szívét, mint leveti köntösét. Azt a köntöst mitől tiltói féltették, s melyet ők maguk raktak rá. Otthont fog lelni az ablakon kívül lévő világban.

S a szem, mely reggel kinyílt, most még tágabbra nyílik. Fény gyúl belé, a száj, mozgásba lendül. Nedves lesz, a szív élénkebben dobog, s nem az erőt fogja nyújtani a tanítónak, ahogyan azt elvárják tőle, hanem az őszinteséget, azt, melyet egyik aknakereső sem fog tudni felismerni. S ha mégis, érteni biztosan nem.

A szerelem hiánya sem érhet fel azzal, ha valaki saját magát hiányolja. S tudja valaki, mikor hiányzik önmaga? Mikor elveszti szabadságát.

 

S mint a gesztenye, ha kibújni készül, ám még túl erős a héj, és nem akarja engedni…Vár. Vár a perce, mikor erősebb lesz, mint a héj. Hiába keményebb már most is, a héj szorítja. Fulladásig összenyomja, s tartja utolsó leheletéig. Ám a legutolsó percben, mikor nyert az apró gesztenye, sírni fog, ha egy csecsemő felveszi a földről a mélybarna elégedettséget.

 

Az utca emberei

9 helyszín, több ezer ember, tucatnyi koncert és előadás, több hektoliternyi forralt bor, száznál is több kiárusító és pecsenyesütő bódé, egy 279 kg-os gyümölcsbéka , és egy kérdés…Miért van rajtad magas sarkú? Helyszín a Kocsonyafesztivál, az idő pedig valahol a 3. és a 4. pohár borom között lehetett, aznap.

Tudom,látszólag furcsán hangzik a fent említett kérdés, de engedjetek meg nekem egy apró gondolatot.:

 Esik az eső, tömeg van, koncert, tombolás, alkohol és pörgés. Az emberek egymást tapossák rendre minden bolt alkoholos pultja előtt és a női mosdóban is. A koncerten pedig valljuk be senki nem arra figyel hol a másik ember lába,nehogy letapossa a cipőjét, amire netán vigyázni kellene, mert jó ha ellát odáig… Kérdem én,  Miért vesz fel egy nő magassarkút egy FESZTIVÁLRA?

 

Lisa és a moz-Art most elmeséli nektek!

Bevallom eleinte kaján vigyorral „festettem le” moz-Art-os társaimnak, milyen irányba szeretném elvinni ezt a kis beszámolót. Természetesen a teljes történetet most nem osztom meg veletek (legyen ez kulisszatitok és egyen meg benneteket a kíváncsiság J) de a tárgyát roppant boldogan. A magassarkú cipőket és azok tulajdonosait vettem célkeresztbe aznap este mikor eme történet és a benne szereplők egy hálóvá fonták sorsukat, és ha én egyszer valamit elhatározok… :D

No de térjünk a lényegre! A kérdés már ismert számotokra. Most pedig elmesélem hogyan is történt az eset.  Nőket kerestem, csinos, divatos, ám csöppet sem fesztiválra való cipellőben, és lássatok csodát, találtam is!

Amikor először feltettem a fent említett kérdést egy bő 20-as hölggyel álltam szemben, hátam mögött moz-Art-os  társaim, amolyan hátvédként, ám annál kíváncsibban. S lám, megkaptam az első olyan választ, amit nem vártam volna!

-Tudod én most jövök munkából, gondoltam szétnézek, de már úgy sajog a lábam, majd szét szakad!

Bumm. Egyáltalán nem erre számítottam, de figyeljetek jött még jobb is! 

 

Pár percre rá, hirtelen indultam futásnak, egy miniszoknyás fiatal „csajszi” után loholtam, már amennyire ez lehetséges volt a tömegben, hogy aztán mégjobban padlóra küldje gonoszkodó tervemet, miszerint kendőzetlenül rántom le a lepelt a tűsarkas fesztiválcsajokról.

-Én 150cm vagyok magassarkú nélkül, szerinted mennyi maradna belőlem e nélkül a tömegben??

S a válasz mellé még megvető pillantás is társult!

Isten lássa lelkem nem vagyok szemérmes, de lassan föld alá kezdtem süllyedni tervem miatt, ugyanis még egyetlen egy általam várt választ nem kaptam az éjszaka során, míg végül eljött az én időm, az én emberem, és A válasz, meglepően érthető formában:

 

-Nézd, én most szakítottam a barátommal. Szükségem van rá, hogy magabiztos legyek, és ez a cipő (itt megemeli kissé lábát, hogy én is lássam) azzá tesz. Nem beszélve azokról az elismerő pillantásokról, amiket kapok. Egy szép női láb, aminek összehatásához nagyban hozzájárul a magassarkú is (ekkor megértően bólogattam) ugyanis igen nagy elismerést vált ki a férfi nemből.

 

És ebben a percben megértettem valamit. Nem a csitri naivitás, nem a kezdeti fesztivál tapasztalatlanság, nem a nagyzolási vágy visz egy nőt arra, hogy magassarkú cipőben menjen el koncertezni és forralt bort vedelni, hanem az hogy kapjon valamit. Egy érzést, mely vagy az elismerés vagy a magabiztosság, vagy tudom is én mi, de fontos neki, és ez mindent megér. Még azt is, hogy néhányan teljesen hülyének nézik a tömegben.

 

Szóval Kedves Férfi és Nő olvasók, és mindenki más is, akihez eljut ez a pár sor, tessenek szívesek lenni elismerően nézni egy edzőcipős és szakadt ruhás lányra, nőre, ha megérdemli, és tessenek tisztelni másokat akik a tömegben előttünk küzd az életben maradásért, hogy ne legyen szüksége magabiztosság "tartalék elemekre” amit aztán jól kinevetünk!

 

Így hát eme felismerés után, kénytelen voltam abbahagyni a kérdezősködést és rájönni arra, csöppet sem fogom azt írni, mint elterveztem, de igazából nem sajnálom. Ez az írók keresztje. Ha bele is kezdtél valamibe csöppet sem biztos, hogy úgy is fog befejeződni, ahogyan te azt gondolod…

 

További szép napot nektek!

 

Üdv,

Lisa ;)

 

Ladánybene 27 Backstage

Tudtátok, hogy a zenekar kétszer is járt Jamaicán? És hogy a reggae műfaja vallási és zenei igazságokat is közvetít egyben?

Nos, én nem, de talán ezzel az interjúval én is megtudok még néhány érdekes infót a zenekarról, és talán ti is örülni fogtok néhány szónak egyenesen a zenekar énekesének, Miksának szájából.

 

Lisa       Hogyan sikerült a zenekar tagjainak ilyen jó viszonyba kerülni egymással? Látszik rajtatok, hogy nem estek folyton egymás torkának!

Miksa    Egyforma érdeklődésű emberek találkoztak itt. Valahol még barátok is lettünk,és ez nagyon nagy mázli, mert így nincsen alul és felül rendeltségi viszony. Ez azt okozza, hogy ha valaki azt mondja, hogy van egy ötletem, zeneileg ezt hogyan lehetne megvalósítani, akkor az jön, hogy, mutasd meg, hallgasd meg, és nem az hogy ooh ugyan már, jolvan, majd holnap, majd kirakjuk a hűtőre és akkor majd lesz vele valami. Nem így működik, hanem benne kell lenni, ez csak így megy. Meg a két jamaicai út sokat dobott a dolgon. Ott láttuk, hogy jobb és bal oldal harcol egymással, és ez most különösen érdekes Magyarországra nézve, és hogy ott mit művel a zene…Érdekes, érdekes.

Lisa       Hol kezdtétek a zenélést?

Miksa    Ugyan úgy, kis füstös helyeken, mint mindenki más, mindenkinek el kell kezdeni valahol. Az együttjátszás öröme, és a barátság, ami átsegít sok mindenen, meg az hogy ő le tudja játszani én nem, és akkor egymást húzzuk felfelé, ez mind mi is átéltük.A zenénken figyelem van, és ez felelősség, nem lehet úgy kezelni, hogy most én felmegyek a színpadra és akkor bumm. Igenis vannak céljai a zenének, hogy tanítson, gyógyítson!

Lisa       Arra emlékszel, hol volt az első koncertetek?

Miksa    Húú, nem. J Tibi, Tomi és Zoli azok akik erre esetleg emlékeznek. Én inkább a jelenben élek, és a jövőben, ők a hátrafelé gondolkodásban nagyon jók. Ami persze szintén nagyon fontos, így vagyunk okésak.

Lisa       Van néhány barátom, akik zenekart alapítottak. Az egyik ilyen zenekarnak van egy szokása, büntetőfelest iszik az, aki hibázik. Nálatok vannak ilyen „játékok”?

Miksa    Nem, de a késésnél van sör! J De az az érdekes, hogy nagyon ritkán vesszük igénybe, mindenki 10 perccel korábban jön. Már annyira bennünk van, hogy ott kell lenni, hogy erre nem is nagyon van szükség.

Lisa       Minden városnak, és közönségnek megvan a maga lüktetése? Mint amit a színpadon mondtál Miskolcról és a pezsgésről.

Miksa    Igen minden városnak van ilyenje. De olyan ez, hogy tudod hol vagy. Idefelé jövet mondjuk aludtál a buszon, aztán kilöknek a színpadra és akkor egyszer csak tudod melyik közönség van előtted. Pl.: Szombathely, egy olyan értelmiségi közönség hogy ne tudd meg, nagyon jó, érzik miről van szó. Vagy akár Debrecen, Pécs… nagyon jó, nagyon jó!Valahol minden előadót vonz a reagge műfaja, valamit mindenki beletett, Katona Klári,a KFT, Presser Pici,  mindenki kacsingatott néhányat efelé valamikor. Mert művel valami csodásat, és ezt a közönség érzi…

Lisa       Hogyan kel életre egy dal? Milyen utat jár be míg eljut a közönségig?

Miksa    Más az érzés ami elindít mindent, és mikor megszületik belőle a dalszöveg, továbbá más az is amikor már hang is társul hozzá, és akkor kerül igazi tesztelésre, mikor elkerül a közönséghez. Akkor látjuk meg, hogy ami bennünk élt még valamikor,és amit stúdiókörülmények között létrehoztunk, az hogyan hat a közönségre. Ez az igazi nagy teszt. A mostani koncertre is hoztunk 3 olyan számot, aminek még a szövege is ilyen mozaikszöveg, és mégis már hatással van a közönségre. Nem kell azzal foglalkozni hogy nincs olyan nagy értelem bennük még, de előbb utóbb elkap valami jó értelmet, és akkor tessék, go!A közönség is hozzájárul az értelem és a dal egymásra találásában. Sok információt ad arról, hogy igen jó úton halad a dal, és aztán amit az ember személye beletesz a dalba, az már egy másik kérdés.

 

Végszó (ami majdnem felvételen kívül hangzott el, de szerencsére most eljuthat hozzátok)

Nem lehet mindenkit szeretni! Ez a műfaj megadja az utakat, és nagyon jó irányokat ad. Azt mondja, hogy nem kell jointot szívj, nem előfeltétele hogy marihuánát szívj, ez egy nagy marhaság! Nem erről van szó! Tárd ki az elmédet, és próbálj meg nyitott lenni az összes olyan dolog felé, ami érdekes lehet, legyen az bármi. Légy nyitott ez nagyon fontos, és akkor már nyert ügyünk van, mert akkor a mi általunk kreált zene is betalál. Ezek a számok a szerelmeink. Abban bízunk, hogy mást fog adni otthon egy sör melletti lazuláskor, és egy ilyen koncerten is. Azt reméljük, hogy ha valaki hallgatja, elkezd benne működtetni valamit, ami már a sajátja lesz. Ettől jó ez az egész, ettől csodálatos.