Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mettyú

Pesszimista srác két szemmel, amivel nézi a poshadó emberi társadalmat. Ámbár azt hiszem képes szeretni... Blogjában fejezi ki magát, érzelmeit és osztja meg gondolatait... http://www.keletinap.blogspot.com

242811_212646842099306_100000619743174_691864_961366_o.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabadnak maradni.


Csak szabadnak maradni
ennyi mit kérhet a néma gondolkozó
csak üresen nézi a teret
s évszakokból táplálkozó.

Tavasszal üdén öleli át
a szerelmet és a friss szellőket
madár csicsergést és napkeltéket.
Majd mosolyogva rügyezik ő és az élet.

S ha jő a forró nyár napsugara
mi a homlokát vadul csókolgatja
karjai közt a szerelmét és őt
a szabadság elringatja.

Napsárga Ikarushoz

Zörög és kattog a kedvesem.Finoman köpködi magából a szmogot és izzadja a motorolajat ami huncutul fénylik a szivárvány minden színében.Köpésekkel tarkított betonmezőn legel ő.
Időtlen fémtestét érheti nyári nap fénye vagy zord tavaszi eső...esetleg téli fagy.
Ő kitart.Minden reggel barna ülése magához karol és nehezen ereszt.Majd késő estén kacagva ringatja Dionüszosz csókolta elveszett testem.
Ikarus te idősödő dáma.Ahogy csuklód kecsesen befordul utcám sarkán,ahogy megkönnyebbülten szuszogsz ajtód nyitásán.Te napsárga fémdáma légy hát örökké hűséges hozzám.

Hipotermia

Vacogok, érzem itt, egész belül
s egy húr lassacskán fel-fel pendül
ideges léptek gyenge kontúr
itt,valahol a kérges szívemen túl.

Mondtam édes szép szavakat
"csokimban málna granulátum"
Mégis bágyadt szemmel látom
Közel vagy s mégis oly távol.

Kérdem én..Mi ez?
Vacogok s minden oly hideg
hipotermia mibe estem, végtelen?
Vagy csak beléd?Nem értem ezt...

Más ez...biztos nem hipotermia
hiszen nem a vérben kering
csak itt marja a torkomat
érzem egy szó lehet az...

Mi az angyalok ajkáról született
s emberek kezébe hullott
s vörös hajad rejtekében a füledbe súgom
Szeretlek...s ez az érzés mibe belefullok.

 

Holdvirág


Kopogtat már az ajtón a holdvilág
csend van, csak a fehér fény mi mozgatja pupillám
s árnyalak lebben zebra csíkján
Arcán tompa mosoly, mi csendes villám.

Füstös rémkép mit látok.
Más álom mi már gyötörte elmém
ilyen tiszta nem volt,semmikép
S fojtogat,ez mi csendes szenvedés,az élet elmúlik csak egy röpke tévedés.

Holdnak fényében fürdik a holdvirág
Szirmáról könnyű harmat cseppje szál.
S ez kánikulából növő békés jégvilág.
Mi lelkem csonka színére heget vájt.
*Stay With Me.
Álmodtam puha párnámon
nyálmámoros ölében
Mélybe szító s átkarol
Majd vissza csap a szürkébe.

Szürkébe csap valóságba
Dzsungelbe, monoton forgatagba
Szmogmocskos légtérbe
Csak kapaszkodtam paplanomba.

Fordult íriszem egyet-kettőt
S gördültem át álomvilágba
Füstölő köd s fűszer illat
Nyakcsigolyám ropogása.

Törte meg a csendet sóhajom
mi hasadt szívem párája
Ketrecbe zárt árnyékom
Másik oldalam mi elhagyott.

S majd a kulcsot megtalálom
Mi nyitja árnyam ketrecét
S kezünket összefonjuk
test és lélek
te és én

 

Csillagok.


Nézem a gyönyörű eget.Elérhetetlen csillagok ezrei mosolyoknak rám fényes arcukkal.
Tiszta az ég, egy felhő sem takarja el a panorámát. Gyenge július esti szél fújdogál. Fekszem a zöld,puha fűben. S csak nézem őket. Sehol egy érzés, csak kellemes lazultság. Minden gondomat elmossa az égbolt tündöklő áradata. Lassan lehunyom a szemem. S eggyé válok a világgal. Ott vagyok a fákban a fűben,az állatokban,a bogarakban,az emberekben.Mindenben ami él.S ez tökéletes. Talán ilyen lehet a halál is. Talán nem. Nem tudom.

 

Torokmetsző az unalom.


Szürke derengés.Minden nap.Táncot járnak a hülyeségek a fejemben.Annyira unalmas és használhatatlan információk ezek...kicsit sem érdekel, mégis tuszkolják a tudatomba.Még csendben aludni sem hagynak békén.Pedig akkor senkit nem zavarok.
Mindennek a célja a verseny.Az a verseny melynek indulópontja a méhből kiérkezés és a célszalag a halál.
Utálom ezt a folytonos unszolást.Miért nem hagynak békén?Inkább csak nézném ahogy a többiek rohangálnak és a porba esnek.Vagy magát a verseny pályát elemezném.Esetleg leülnék és gondolkodnék,hogy mi értelme van az egésznek.
De nem lehet.Ekkora luxust nem engednek meg.Ezt nevezik ők "életnek".
A sok túlélés visz a sírba mindenkit.Rühellem az egészet.
*na ez a két kis valamim asszem' egész jól jellemzi,hogy miképp látom én a világot.Mitől undorodom és mi az idilli állapot számomra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

V.É.L.E.M.É.N.Y.

(Eidni, 2011.03.04 13:22)

Tetszenek az írásaid.Jól összejött ez a moz-art.kb majdnem mindenkinek elege van ebből a világból amiben élünk.ha ez élet.Írj sokat.Torokmetsző az unalom-hoz még annyit, hogy lehet unszolások és elvárások nélkül nehezebben haladnál előrébb.Mert akkor az ,,ejj ráérünk arra még" elv venné át a szerepet.Senki sem szereti az elvárásokat de pl magamból kiindulva...én nem biztos hogy kész lennék 20 képpel március végére ha tudnám hogy ráérek.Személyiségem rész hoyg utálom a határidőket,az elvárásokat.De kellenek néha.Bár más amikor már baszogatnak...és nem hagyják hogy azt az életet éld és abban a világban amit te kialakítottál magadnak/-ban. Nah ezt most jól megmondtam:D